"Ne görcsölj rá a szobatisztaságra!" - szól az egyik legalapvetőbb intelem a játszótéren. Múltkor még a gyermekáldásra nem volt szabad, most meg erre. De akkor mit tegyen az egyszeri szorongós szülő? Olvasson róla! Meg vele! A gyerekkel, úgy értem. De mit?

Például a Bilikönyvet:

nagydologsprint

Ezt a könyvet én a másfél éves fordulópont után kezdtem nyálazni a fiammal (időnként szó szerint). Közeledett a tavasz meg a nyár, gondoltam, gyűrkőzzünk neki! Tetszettek a rajzok, az egyszerű nyelvezet és a helyenként kérdés-válasz szerű felépítés. Van viszont egy oldal, amit kissé nehezen emésztettem meg (felolvasási mánia ide vagy oda):

nagydologsprint

Ne törjétek magatokat, én már megszámoltam. Egészen pontosan 115-ször szerepel ezen az oldalon az a szó, hogy ült. Laikusnak talán kissé idegőrlő, meg túlzónak is tűnhet, de aki várt már a trón előtt reménykedve, esetleg rimánkodva azért a kis gurmincsért...az tudja, hogy ez pontosan így megy. Az ülést nem lehet megúszni.

Amúgy már lányverzióban is lehet kapni, Samu helyett Sári szerepel benne, de a lényeg változatlan. Ezen túl kell esni!

Hadd hangsúlyozzam: én a Hurrá, bilizek! című könyvet jobban szerettem, most sem fogom véka alá rejteni a lelkesedésemet. Imádtam Pásztohy Panka rajzait, eleve miattuk nyúltam érte a könyvesboltban.

nagydologsprint

De nagyon tetszett a keretsztori is: a kisfiú két éves lett, ügyesen eszik egyedül, mindenféle egészséges félelemérzet nélkül száguldozik a motorjával, és a labdát is egyetlen lövéssel röpíti át a szomszédba. Az ügyes, okos nagyfiúk pedig már nem hordanak pelenkát. Nem állítom, hogy bibliaként tiszteltük a lapjait, de a benne leírt szertartást szó szerint betartottuk: kézen fogtam a fiamat, elmentünk a boltba, együtt választottunk bilit (elsőre nyuszis motorosat, később Micimackósat, még később pedig zenélős kacsásat), majd alsónadrágot (Villám McQueen-eset, mi mást) is. Aztán csak ült. És ült és ült és ült és ült. De ezt már ismerjük. Ugorjunk!

A könyv csúcspontja kétségkívül az utolsó oldal, amikor az egész család ünnepel. Ezzel nagyon tudtam azonosulni, nem egyszer jártunk indiántáncot a bili körül (akinek ez távol áll a vérmérsékletétől, az csak simán tapsolja meg, az igazán elszántak pedig vegyenek macskát is, hadd ropja!):

nagydologsprintElőrebocsátom, a harmadik könyvvel teljesen elszakadok a praktikus vonaltól, ellenben rávilágítok a szobatisztaság naturalisztikus aspektusaira. Hiszen lehet nekünk rózsaillatú gyermekünk, formatervezett bilink és tündibündi alsógatyánk, a hőn áhított végeredmény mégiscsak merő gusztustalanság. A témára pedig érzékenyíteni kell. Engem is, meg a gyereket is.

Kiválóan alkalmas erre két német író tabudöntögető története:

nagydologsprintBevallom, nagyon sokáig kézbe se mertem venni ezt a könyvet, mindig elfordítottam a fejemet a hiperben inkább. De aztán közbeszólt az élet, illetve a húsvét előtti leértékelés...

Röviden összefoglalva: adott egy végtelenül peches földtúró, aki rossz időben van rossz helyen, a végeredmény pedig egy cseppet sem csinos kis kalpag. Ő persze nem hagyja annyiban, tudni akarja, ki követte el ellene ezt a gyalázatot. Imádom a szemében azt az elszánt tekintetet, ahogy elindul és nyomozni kezd:
nagydologsprint

Vigyázat, szpoiler! A végére meglesz a tettes, és a bosszú sem marad el (ez mondjuk a vicsorgásból simán megjósolható volt). Közben pedig újra és újra szóba kerül valami, amiről amúgy viszonylag keveset beszélgetünk. Pedig minden nap várjuk szeretettel!

Nektek mik a kedvenc könyveitek a témában? Írjátok meg kommentben!