Öndícséret büdös - tanította Saci néni negyedikben. Nem is fényezem magam szívesen. De hiszek abban, hogy a jó példa ragadós.

Február 15-én nyertem 50.000 forintot az Origo reblog Sprint pályázatán. Vagyon témában alkottam maradandót.

Tök jó volt ropogós bankjegyeket dörzsölni a testemhez, de aztán jött a dilemma. Mit vegyek ebből a szédületes összegből?

- Star Wars legót - javasolta a nagyobbik fiam.

- Nutellát - szólt az a bizonyos belső hang.

Végül gyerekkönyvekre költöttem. Nem, nem magunknak. Olyan gyerekeknek, akiknek sokkal kevesebb van, mint nekünk.

Arra hamar rájöttem, hogy ötvenezer forint egy könyvesboltban nem is ér olyan sokat. Megkerestem tehát azt a helyet, ahol egy kicsit többet ért. Egészen pontosan hatvanháromezer-háromszáznegyvennyolc forintot.

Köszönöm a Pozsonyi úti Pagonynak és Bagossy Laura üzletvezetőnek a kedvezményt és a sok-sok segítséget!

Kik örülhettek a tizenegy kötet Pöttyös Panninak, a nyolc kötet Kippkoppnak és a számtalan diafilmnek?

A kistarcsai Gesztenyés Óvoda Napraforgó csoportja! Ide járt a fiam is, amikor még Magyarországon laktunk, ezért jutottak eszembe éppen ők.

Mónika és Erzsike óvónők, valamint Marika dadus legalább annyira szeretnek felolvasni, mint én, úgyhogy nagy örömmel fogadták az adományt:

Dehát tudjátok, jótékonyság ide, nagylelkűség oda, én is csak olyan vagyok, mint az egyszeri keresztapa. Kértem tőlük valamit. Ragaszkodtam hozzá, hogy a délutáni alvás előtt felolvashassam a gyerekeknek a Kippkopp a fűbent. Imádtam, hogy ilyen sok gyerek hallgatott áhítattal:

Tök jó lenne most ideírni, hogy nekem ez volt a legnagyobb ajándék. Az a sok csillogó szempár! Meg, hogy jobb adni mint kapni. De igazából én is imádom az ajándékokat és a meglepetéseket! Valahonnan megsejthették ezt a szülők is, mert egy tuti kis szeretetcsomagot küldtek nekem hálából:

Innen üzenem nekik: KÖSZÖNÖM!