Általános iskola első osztály. De lehet, hogy második. Ülök a harmadik padban és lassan megőrjít, ahogy Józsika küzd a következő mondattal: "Dérrel-durral sietett a - dön-döbi dön-dön dib-dib-dib - béka-rejtő nádasba." Dereng valami? Így tuti beugrik:

Ja, igen. Elfelejtettem mondani (pedig már a Bëlga is megénekelte): "nyolcvanas vagyok - az nem lehetek - , az is baj". Pedig de. És nekünk még frankón a Bodri kutyás volt az olvasókönyvünk. Meg ez is:

Nem hiszem, hogy a Móra valaha is mer kockáztatni és új borítót álmodik ezekhez a klasszikusokhoz. Annál is inkább, mert így tuti, hogy a hozzám hasonló nyolcvanas generáció (amúgy egyáltalán nem hamis) nosztalgiából megveszi őket a gyerekének.

Ha már az osztályteremben ücsörgünk, vegyünk elő a táskából még egy alapművet! A tartalmát sokszor átdolgozták (az én 1986-os verziómban tuti nem volt még szócikk az e-mail), de a külcsín örök:

Ez legalább annyira kötelező eleme volt anno minden valamirevaló gyerekszobának, mint az Ég és Föld (az más kérdés, hogy többnyire csak a port fogták).

Amúgy el tudjátok képzelni, hogy Janikovszky Éva könyvei ne Réber László illusztrációival jelenjenek meg? Pontosan, a nyegle kamaszosra gondolok:

Az én kedvenc szereplőm Rezső, aki maga a rejtély, a feloldhatatlan misztikum, soha nem tudjuk meg, mi lett vele (de nagyon ijesztő a késsel a kezében). Kevesebb drámai elemet tartalmaz az ovikezdő kisgyerekek segédkönyve, viszont a figuráknak ebben sem nőtt nyakuk (nem, még a macskának sem!):

Mondom, a Móra nem variál. Van két könyv, tuti nektek is megvolt (esetleg megvan, de szinte biztos, hogy meglesz), amelyek borítója évtizedek óta ugyanaz. Szentségtöréssel érne fel, ha a sodrófás néni nem kergetné a pákosztos cicust:

Mi ebből nagyon sokat olvastunk a napköziben, de Reich Károly másik borítója is örökre beleégett a retinánkba:

Arra pedig fel mernék tenni egy kisebb vagyont, hogy fogtátok már a kezetekben Vázsonyi Endre bombasztikus sikerű sztorijait a furfangos nyúlról, no meg az örök vesztes rókáról (akiknek szintén Reich Károly álmodott testet):

Igen, kissé viharvert, cserében pont egyidős velem és már legalább négy gyereket altattak vele. Nem olyan régen tettem rá szert a családi örökségből, én a saját fiamat ezzel ringattam álomba:

Igen, vannak ilyen kísérletező kedvű kiadók is! Csics Emese rajzai is pengék, de azért a klasszikus ezerszer közelebb áll hozzám (nyolcvanasok tartsunk össze!).

Amúgy külföldön is vannak ám elválaszthatatlan alkotópárosok. Zdeněk Miler neve sokaknak ismerősen cseng, de ki találta ki a sztorikat? Kinek jutott eszébe, hogy az anyagi javak vs. boldogság örökös harcát éppen egy borzas kis szárnyas példameséjén keresztül kéne bemutatni?

Pöpec lenne, ha végre Eduard Petiška neve is bevonulna a kollektív tudatalattiba. Annál is inkább, mert éppen ő vetítette ki a saját gyerekkori vágyait (nagyzsebes nadrág!!!) egy teljesen gyámoltalan földtúróra:

Az megvan, hogy Szutyejev igazából csak a Vidám meséket írta ÉS rajzolta?

Jó, de akkor ki ötlötte kis azokat a szuper meséket a szúrásmentes tűpárnáról meg az úszó szökőkútról? Ki teremtette meg a világ leglustább fókáját? Hát az alvászavaros kengurubébit? Ugye, kitaláltátok már, melyik könyvről beszélek?

Én nagyon meglepődtem, amikor a múltkor szembesültem vele, hogy ezek igazából mind mind Mihail Pljackovszkij hősei, Szutyejev itt csak a ceruzát fogta. Értem én, hogy az ő nevét sokkal könnyebb megjegyezni (valamint a nyelvünk se botlik bele). De ti tűnjetek ki a tömegből és jegyezzétek meg, hogy Bogárka igazából Pljackovszkij fantáziájában akart megnőni.

A dilemma pedig nem csitul. Vajon lehetne-e "az ellentétek vonzzák egymást" megkérdőjelezhetetlen szinonímája Cicamica és Böbe baba, ha Kende Márta nem örökíti meg azt a csodálatos sétálós pillanatot (tuti a Lépesméz cukrászdába igyekeznek)?

Természetesen Bálint Ágnes érdemeit sem szeretném kisebbíteni, az ő mondatait ugyanúgy imádják nálunk a gyerekek, mint a szívmelengető rajzokat. De állítom, hogy ez a könyv soha nem fog megjelenni más borítóval!

Mondjuk erről a könyvről is pont ezt gondoltam:

Hadd jegyezzem meg, pár éve éppen a végtelenül kedves illusztrációk miatt vettem meg gyerekkorom kedvenc betűsorolóját. Nagyon is tetszett, hogy valaki hozzá mert tenni a klasszikushoz. Az már egy külön történet, hogy Pásztohy Pankát örökre a szívünkbe zártuk és egy csomó könyvet csak miatta szereztünk be később. Ha valakinek megvan az eredeti borító, legyen olyan jó és küldje át nekem Facebook-on, a teljesség kedvéért szívesen beillesztem ide.

A retro kedvelői megnyugodhatnak, a Móra más klasszikusoknál nem tért el a jól bevált borítótól. Weöres Sándor rímei például kizárólag Hincz Gyula rajzaival nyújtanak felejthetetlen élményt (még akkor is, ha többnyire a Sebő együttes zenéjével szólalnak meg a fejünkben):

De a Tericum Kiadó sem bírálta felül a két művész együttes hatását:

A matematikai paradoxonok ÉS az állandóság kedvelői pedig mindenképpen tegyék ki a polcra Gazdag Erzsi kötetét, hiszen a kaszás pók évtizedek óta ugyanúgy néz ki az ablakban (az egylábú pedig kettőt lépett!):

A címlapon nem jelölik, ezért ugyancsak meglepett most, amikor végre tisztességesen utánanéztem: az illusztrációkat éppen a Gőgös Gúnár Gedeon megalkotója, vagyis K. Lukáts Kató készítette.

Ha én ragaszkodnék a keretes szerekezethez, tuti írnék ide valami frappáns befejezést, de nincs olyan szerencsétek. Egy percet még nosztalgiázzunk együtt! Hoztam nektek egy ínyencséget! Egy sorozatot, ami évtizedek óta töretlen siker, a nyolcvanas évek óvodásait ugyanúgy lenyűgözte, mint a digitális bennszülötteket. A borítót 1986-ban is Marék Veronika álmodta meg,

de azért húsz évvel később csak ráfért egy kis optikai tuning (csúnyább szóval ráncfelvarrás):

A szövegen viszont egy fikarcnyit sem változtattak. Amikor Tipptopp arról panaszkodik, hogy neki hiányzik egy gyerek a tökéletes otthonból, Kippkopp ma is csípőből vágja rá:

- Ezen könnyen segíthetünk!

Anyukában pedig egy pillanatra megáll az ütő, vajon hogyan is folytatódik a történet...

Remélem, sikerült felelevenítenem a legszebb (olvasási) élményeiteket! Kimaradt valami? Várom kommentben!