Ettől a sorozattól ugyanúgy ódzkodtam eleinte, mint az Anna-Peti-Gergőtől. Ugyanaz az író, szinte ugyanolyan a képi világ, bogarakról szól, mi lehet benne jó? Közeledett viszont a beszoktatás a bölcsődébe és én elkezdtem vadászni a témába vágó könyveket. Nem volt túl nagy a választék (2012-ben), Bogyó és Babóca egy napja az óvodában pedig kifejezetten tetszett. Barkácsoltak, játszottak, összevesztek, kibékültek, ebédeltek, aludtak, kimentek az udvarra...mi kell még? A fiam ekkor már nagyon szépen tudta artikulálni azt, hogy DADUS, így Pettyes Futrinka nénit is a szívünkbe zártuk hamar (sajnos azóta is hiába várjuk a felbukkanását valamelyik sztoriban).
Bár Tóbi eleinte ragaszkodott hozzá, hogy Babóca az igazából Anna, Bogyó meg senki más nem lehet, csakis Peti (hála a sokat emlegetett "körzővel megrajzolt" fejnek), egy idő után elfogadta, hogy ezek a gyerekek az erdőben élnek, anya és apa pedig nincsenek is egyáltalán (Gergőke esetleg Gömbi, de nem biztos). S ha nincsenek, akkor nem is járnak dolgozni. De akkor miért is kell oviba járni? Na, ezen hamar felülemelkedtünk. Ahogy azon is, hogy ebben a sorozatban szintén vannak együgyű részek és bővítésre szoruló mondatok dögivel. Mivel nálunk ez a sorozat már nagyrészt a múlté, megteszem magamnak azt a szívességet, hogy csak a szépre emlékezem!
A kedvenc kötetünk azért érdekes, mert nem adtunk ki érte pénzt, vagyis erősíti a régi tézist: a legjobb dolgok az életben ingyen vannak! Vendégségben került a fiam kezébe a Bogyó és Babóca világot lát, és nagyon sokáig le sem tette. Ezzel el is érkeztünk Bartos Erika egyik legnagyobb erényéhez: teremts meg egy viszonylag egyszerűen befogadható, ámde roppant bájos kis közeget, szerettesd meg a gyerekekkel, aztán pedig szépen, lassan, szinte észrevétlenül kezdd el adagolni a tudományos információkat. Nem mondom, hogy sok ilyen mese van, de az Űrutazás, na, az pont ilyen.
Máskülönben hogyan fújta volna két nap alatt az én két éves és négy hónapos fiam a Naprendszer bolygóit, szépen sorrendben, ahogy kell, a legfőbb jellemzőikkel egyetemben? Fontos, hasznos tudás ez egy bölcsődésnek? Nem, talán nem. Jó ez bármire, azonkívül, hogy felvágjunk vele a játszótéren? Jó. Ezzel, és csakis ezzel alapoztuk meg a fiam csillagászati érdeklődését, ami azóta is töretlen, és a napokban egy gyermekasztrológiai előadáson csúcsosodott ki (hallgatta, nem ő tartotta).
Hasonlóan szuper és hasznos még az A tücsök hegedűje című rész is, amiből számtalan hangszer nevét és kinézetét meg lehet tanulni az arra fogékonyaknak (meg azt is, hogy focizó gyerekek közelében Stradivari-n játszani nem annyira buli). Az már egyáltalán nem az írónő hibája, hogy a fiam pont olyan hangszert választott magának végül, ami nem is szerepel a történetben (harmonika, mert szimpi volt a tanár, meg az apja is azt bűvöli már vagy húsz éve).
De muszáj minden mesének nevelni, nem lehetne pusztán szórakoztatni? De! Ilyenre is van példa.
A Csillagház című rész olyan szép, olyan varázslatos hangulatot teremt, a mai napig szívesen elővesszük egy-egy zaklatottabb nap végén. És mindig megkeressük Csillaglány házikóját az égbolton és úgy örülünk neki, amikor megtaláljuk! Ugyanebben a (Bogyó és Babóca alszik című) kötetben van a másik kedvenc mesénk is, ahol Bogyóról végre kiderül, hogy a csigavér nem minden, őt is ugyanúgy fel lehet bosszantani, mint bármelyik anyukát (ha a gyerek nem akar elaludni).
Szeretjük még a fejfájós Nünükét is, akinek léghajót barkácsolnak és segítenek haza jutni Bogyóék. Annak a végén a csillaghullás, no meg annak a bámulása annyira idilli, annyira mesebeli relaxáció, néha magamnak is felolvasom, ha rosszkedvem van.
Amit kifejezetten szeretek a történetekben, az az, hogy állandóan barkácsolnak. Ha kell, akkor korcsolyát, ha meg babakocsi kell gesztenyéből, akkor azt. Ja, meg, hogy a végén mindig ünnepelnek és valahonnan, ki tudja honnan, előkerül egy kis süti is. Azt nagyon pártolom.
Nekem a társasjátékos meg a tandembiciklis rész kissé túlságosan is didaktikus, azt meg erős túlzásnak tartom, hogy szinte mindig a fiúk (Baltazár és Vendel, meg néha Döme) okozzák a diszharmóniát a kisbogárkák tökéletes világában. Ahová sikerült beépülnie egy csigának is. Tényleg, róla mikor derül ki, hogy valójában ellenséges kém?
A bábfigurás meg az évszakos könyvről külön lesz majd szó, hiszen terjedelmüknél fogva egészen más színvonalat képviselnek, mint a kisalakú társaik.
Különböző összefoglalók és összehasonlítások kapcsán is terítéken lesz majd még Bogyó és Babóca, valamint tervezek írni a rajzfilmről és a merchandising-ról is. Most hadd búcsúzzak egy képpel:
Nyugodtan tekinthetitek ezt bizonyítéknak arra, hogy valójában B.E. fizetett dicsőítője vagyok, kevésbé elvakultaknak azért elárulom, hogy a 2015-ös Ünnepi Könyvhéten sikerült dedikáltatnom vele a buborékos könyvet (ahol az első mesében pont Ugri a bajkeverő, dehát a kivétel erősíti a szabályt, vagy hogy is van ez).
Öszegzés:
Ajánlom ezt a sorozatot? Igen, de nem mindegyik részét
Hány éves kortól? 2-től 4 éves korig
Utolsó kommentek